Statisztikai módszerek gyártófolyamatok nulla hiba közelivé tételéhez

Több tízmilliós eredmények egy új kisérlettervezési eljárás segítségével.

Kedves látogató, ha az a sors jutott osztályrészedül, hogy sorozatgyártással, tömeggyártással, nagy adagok, tételek előállításával, folyamatos üzemű technológiával, automatizált kiszereléssel, csomagolással vagy kapcsolatban munkád során, ráadásul szereted érteni, hogy mi miért történik, akkor jó helyen jársz. Engedd meg, hogy bemutatkozzam. Székely Sándor vagyok, olyan matematikai statisztikai módszerek alkalmazásával, ismertetésével, és kidolgozásával foglalkozom, amelyek segítségével nulla hiba közeli gyártófolyamatok irányítása valósítható meg.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a jelenleg még valamekkora hibaaránnyal AQL-lel (AQL - acceptance quality level, átvételi hibaszint) működő folyamatok esetében ezek a módszerek ne lennének alkalmazhatóak, sőt a segítségükkel ezeknek a gyártásoknak a hibaaránya olyan alacsonnyá tehető, hogy már csak ezek a módszerek fognak működni.

Ismert jelenség, hogy a mérhető termékjellemzők - közöttük a fontosak, sőt még a legfontosabbak is - egységről-egységre (darabról-darabra, időről-időre, helyről-helyre, stb,.) ingadoznak. Ennek a változékonyságnak egy részéért véletlen hatások felelnek (sajnos ezekkel az adott technológia keretein belül nem sokat tudunk kezdeni), a másik (a fennmaradó) része mögött olyan okok húzódnak meg, amelyek elvileg kideríthetőek. Ez jó hír, mert ha sikerül feltárni (meghatározni) ezeket az okokat (szórástényezőket), akkor lehetőség nyílhat a kiküszöbölésükre.

Ez eredménnyel kecsegtető feladat, mert a veszteségek a szórás négyzetével arányosan változnak (ha a folyamatátlag nem tér el szignifikánsan a célértéktől, leggyakrabban a tűrésmező közepétől). Például, ha valamely termékjellemzőnek a szórását csupán 15 %-kal sikerül csökkenteni, akkor ennek a termékjellemzőnek az ingadozásából adódó veszteségek várhatóan 28 %-kal csökkennek, de ha a szóráscsökkenés 30 %-os a veszteségcsökkenés már 51 %. A veszteségcsökkenés egyébként teljes egészében hozzáadódik a nyereséghez. Amikor minden olyan szórástényezőt sikerült kiküszöbölni, ami a véletlen hatásokon (rendszeres szórástényezőkön) kívül jelen volt, akkor a folyamat „egyensúlyi" állapotba kerül. Az ilyen folyamatot szabályozott folyamatnak nevezzük.

A szabályozott folyamat elérése után nyeregben érezhetjük magunkat. Egyrészt az adott technológia keretein belül elérhető legkisebb folyamatszórással (veszteségekkel) dolgozunk, de talán még ennél is fontosabb eredmény, hogy ez egy jósolható állapot, mely jóslat szerint a folyamat beállítása és szórása a jövőben sem fog megváltozni. Ha ilyen nagyszerű perspektívánk van, akkor mi a probléma.

A folyamatszabályozás problémái című aloldalon ezeket tudod áttekinteni, vagy kattints a menü egy az érdeklődésednek jobban megfelelő hivatkozására.